Szakmai utak: Csorvás kirándulás

Családkutatók Csorváson

Párját ritkító találkozó zajlott 2025. október 4-én Csorváson. Az ország számtalan pontjáról gyűlt össze a család- és helytörténeti kutatás iránt érdeklődők 30 fős csapata. Bérelt autóbusszal, vonattal, személyautóval érkeztek Békéscsabáról, Budapestről, Fajszról, Fegyvernekről, Gyuláról, Kecskemétről, Mezőtúrról, Öcsödről, Szigetszentmiklósról, Szolnokról, Törökszentmiklósról. Mindnyájan egyetértettünk, hogy a program megérte a korai felkelést, az egyesek számára kimerítő utazást az ország délkeleti részébe.
Csorvásra érkezve első utunk a régi iskolában helyet kapott Helytörténeti Gyűjteménybe vezetett, amelyet az egyik gyűjtője és gondozója, Dohányos András mutatott be számunkra. Bevezetőként Csorvás település történetéről hallhattunk.  

A város területén településnyomok az újkőkorszaktól kezdve találhatók. Ásatások eredményei alapján állítható, hogy az 1150-es években "templomos falu" volt. Erről a templomról látható egy rekonstruált makett a Helytörténeti Gyűjteményben. Csorvás első írásos említése az 1456-os évre tehető, amikor V. László Hunyadi Jánosnak adományozta a falut. De alig két év múlva már a török pusztításig más urai voltak a településnek. A török kiverése után a területet a hadiszállító érdemeket szerzett báró Harruckern János kapta meg, aki bérbeadás útján hasznosította. A néptelenné vált mezőgazdasági területre szlovákok, románok, németek és természetesen magyarok érkeztek. 
1857-ről már önálló adózó település, postával (1858), vasútállomással (1871), intézmény-hálózattal, iskolarendszerrel. Ebben az időben alakult ki a település utcáinak sakktáblaszerű rendszere A 2005-ban városi rangot kapott Csorvás állandó lakosainak száma a korábbi 5000 főről lassan csökkenő tendenciát mutat. A településen erősen él a hagyományok ápolása, amelynek példáival találkozhattunk ottjártunkkor. 
A rendkívül gazdag 2012-ben megnyílt kiállítás alapjait két gyűjtő – Gulyás Mihály kántortanító iskolaigazgató, karnagy és id. Baráth Lajos magyar-történelem szakos tanár – rakta le. Van itt iskolatörténet, a csorvásiak régi hétköznapjait bemutató tárgyak, a város híres szülötteinek, továbbá a díszpolgárainak bemutatása, gazdasági eszközök, művészek és amatőrök munkái stb. Mindezzel tárgyak és megszámlálhatatlanul sok fotó ismerteti meg a látogatót.  Legjobb ízelítőt az ott készült fényképek adják.

Még két témáról érdemes röviden szót ejteni. A látogatásról készült fényképek felkerültek a Családkutatók Klubja Szolnokon Fb csoportba. Egyik kedves társunk azonnal küldött néhány képet a Bartók család csorvási kötődéséhez kapcsolódva. Röviden mi is ez a kötődés? Bartók Béla szülei Csorváson kötöttek házasságot, és Bartók Béla anyai nagyanyja a csorvási katolikus ótemetőben lett eltemetve. A házasságra 1880. április 5-én került sor, Bartók Béla, nagyszentmiklósi földmíves oskolai igazgató, és a pozsonyi születésű Voit Paula Csorvás majori lakos, nagyszentmiklósi tanítónő között, Grócz Béla lelkész előtt köttetett. 
A jó szemű fotósunk még egy családtörténeti munkát is felfedezett a gazdag anyagban.

Élményekkel telve mentünk át a Szlovák Emlékházba, ahol ismét Dohányos András tartott számunkra bemutatót. 2019-ben került átadásra a háromgenerációs ház, ahol az egyik szobában egy özvegyasszony „lakik”, középen a konyha a kemencével, a vajkészítés eszközeivel, vasalóval, az első szobában pedig a Cselovszki család hagyatéka található, a polcokon a fotóikkal.
A felújított tornác remek helyet adott az ismertetésre. Megtudhattuk, hogy a ház tulajdonosai eredetileg is szlovákok voltak, a berendezést pedig adományokból állt össze. Az utcától legtávolabb a legvédettebb helyen egy első világháborúban elhunyt katona özvegyének lakhelyét láthattuk, aki nem ment újra férjhez. Minden erejét az árvák felnevelésére fordította.

A szobában megmaradt az eredeti kemence is. A három generáció asszonyinak találkozási pontja a konyha volt.

Az utca felőli szoba berendezése mutatja, hogy módosabb családnak adott otthont. A fiatalok pedig a középső helyiségben élték az életüket. Itt kapott helyet a szövőszék is, amely egyetlen házból sem hiányozhatott. A kamrában kaptak helyet egyes gazdasági eszközök is.

Csorvás mai életének egy szegletébe pedig a Hudák Család Kéziszövő és Varró műhely látogatása során pillanthattunk be. A háziasszony Hudák Mariann már az épület tornáca előtt fogadott minket. A kúria egyik termében Laurinyecz Páltól hallhattunk vetített előadást az általa használt családfa programról. 
Némi felfrissülést követően érkezett el az ideje, hogy szó essen a csorvási látogatásunk szervezéséről. Az alapötlet a MACSE régi tagjától, az itt született Laurinyecz Páltól érkezett. Majd beépítette éves programjába a szolnoki ANAKK-MACSE Családkutató Klubja is. Ezután következett különböző csatornákon az érdeklődők, elsősorban a Békés vármegyeiek szervezése. Így jött össze főleg a Tiszántúlról érkezőkből a 30 fős érdeklődő társaság. Nagy örömünkre eljött a gyulai levéltár igazgatója Sáfár Gyula, valamint a megye történetének feltárásában kimagasló szerepet betöltő dr. Erdész Ádám is. 
A ház történetéről, az idők során itt megfordult hírességekről, a vállalkozás kialakulásáról és fejlődéséről az ebédet követően Hudák Marianntól hallhattunk összefoglalót. A kúriában néhányszor Munkácsy Mihály is megfordult, és a hagyomány szerint a „Búsuló betyár” című képéhez itt „merített ihletet”. A csorvási nagyvendéglő zenészeiről mintázta meg a képen látható alakokat.

Majd következett a kiállítás megtekintése. Elsőként az Ország Ruháját láthattuk. A mester- remek folyamatosan készül, szépül. A legapróbb részlete is dicséri a készítőik keze munkáját.
 

A bemutatásra szánt megszámlálhatatlanul sok kézimunkából időnként váltakozva mutatnak be anyagot. Ottjátunkkor főleg a kalocsai dominált, amelynek történetéről szakszerű előadást hallhattunk.

Szebbnél szebb műgonddal készített egyedi ruhákat láthattunk a bemutatón. A bőséges kínálatból nehéz ízelítőt adni.  

Elérkezett a végszó pillanat. Élményekkel telve mondtunk búcsút Csorvásnak.

Összeállította: Ari Ilona
Fotó: Demeter Árpád, Benedek Gábor (családtörténet kötet és csoportkép Hudák kúriánál), Gyevnár Erika (Bartók emlék)