Rokonság - hozzátartozó1. A rokonság fogalma egy természetes ősi emberi kategória. Azok a rokonok, akiknek - anyai vagy apai - közös ősük van.
Ezt az eredetileg természetes ősi emberi értelmezést a jog egyrészt pontosította, másrészt egy új elemmel kiegészítette.

  1. A pontosítás:
    A XX. század vége felé feltalált és azóta népszerű DNS-vizsgálatot még természetesen nem ismerő ókori rómaiak szerint mater certa pater semper incertus (est), azaz az anya biztos, de az apa mindig bizonytalan. Ugyanakkor ha egy férjezett nőnek gyermeke születik, évszázadok óta úgy kell (illik) vélekedni, hogy a férj az apa.[Ezt a kötelező vélekedést ma törvény írja elő; ez az apaság vélelmének főszabálya. Pedig lehet, hogy a gyermek biológiailag a gázóra leolvasójától származik, csakhogy ez esetleg soha nem derül ki. Miután őseink is emberből voltak, hasonló eset - a családkutatók végtelenül tisztelt felmenőit természetesen kivéve - nyilvánvalóan előfordulhatott a korábbi századokban is...]
    A jog mindenesetre a biztonság kedvéért első körben úgy pontosítja a rokonság fogalmát, hogy rokonok azok, akiknek vélelmezett közös ősük van.
  2. A kiegészítés:
    Kétezer év óta ismert az ún. örökbefogadás intézménye. Volt, amikor csak arra szolgált, hogy új munkaerő kerüljön a családba. Volt és van olyan eset, amikor egy gyermektelen örökbefogadó egyszerűen így akart produkálni egy leendő örököst. S persze olyan is előfordult, hogy egy gyermektelen személy így akart kitolni a vagyonára áhítozó oldalági örökösökkel.
    Az örökbefogadott személyt a jog immár 2000 év óta az örökbefogadó gyermekének minősíti.
    Emiatt a jog a rokonságot ún. jogi értelmű kategóriaként kezeli: rokonok azok, akiknek vélelmezett közös ősük van, de jogi értelemben rokonságot keletkeztet az örökbefogadás is.

2. A hozzátartozó fogalma viszont egy praktikus szempontok miatt mesterségesen létrehozott jogi fogalom. Semmi köze a rokonság fogalmához.Leegyszerűsítve: Ha egy jogszabály jogi következményt akar fűzni két személy feltehető érdekazonosságához, akkor őket egymás „hozzátartozóinak” nevezi, függetlenül attól, hogy egyébként rokonok, vagy sem. Ha tehát egy jogszabály a „hozzátartozói” kapcsolatot figyelembe veszi, akkor mindig pontosan felsorolja, hogy "e jogszabály alkalmazásánál" kit kell hozzátartozónak tekinteni. A lényeg tehát: a hozzátartozó kifejezés tartalma mindig csak egy konkrét jogszabály alkalmazására vonatkozik.

Pl. a családi jog területén hozzátartozóknak számítanak a házaspár tagjai, holott ők általában - közös ős híján - nem rokonok.
A státustörvény alkalmazásában hozzátartozó a kiskorú gyermek, míg a nagykorú már nem.
A tanúvédelemről szóló törvény alkalmazásában nem hozzátartozó a testvér, ellenben a babysitter igen!
A törvények zöme esetén nem számít hozzátartozónak az élettárs anyja (quasi anyós), de pl. a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvény szerint igen.
A törvények zöménél hozzátartozó a jogilag nyilvánvalóan definiálhatatlan „jegyes”, aki viszont a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvény szerint nem minősül hozzátartozónak.

Egyes törvények tovább cifrázzák a témát, s megadják a „közeli hozzátartozó” fogalmát is, természetesen szintén többféle tartalommal.

A „hozzátartozók” esetén törvényeink
- általában mentességet biztosítanak a tanúzási kötelezettség alól;
- előírják egyes hozzátartozók eltartásának kötelezettségét;
- hozzátartozói jogon biztosítják az özvegyi nyugdíjat, az árvaellátást;
- összeférhetetlenséget állapítanak meg pl. olyan esetekben, amikor valaki az egyesület elnökségének tagja, míg hozzátartozója a felügyelő bizottság tagja lenne; 
- képviselőválasztáskor a jelölt hozzátartozója nem lehet tagja a szavazatszámláló bizottságnak;
- a hozzátartozó sérelmére elkövetett egyes bűncselekmények (pl. lopás, sikkasztás stb.) miatt csak akkor folytatható le a büntetőeljárás, ha azt a sértett maga is kívánja, illetve 
- egyes bűncselekményekért (pl. megrontás, kerítés esetén) súlyosabb büntetés jár, ha azt az elkövető a nevelése alá álló hozzátartozó sérelmére követi el, s
- egyes bűncselekmények (pl. bűnpártolás, feljelentési kötelezettség elmulasztása stb.) esetén pedig a hozzátartozó nem büntethető.

Nem mindegy tehát, hogy az adott törvény esetén kit kell hozzátartozónak tekinteni.
Persze a köznyelv is átvette a jogtól a „hozzátartozó” kifejezést, de ha rákérdeznénk, hogy pontosan mit is értenek alatta, érdekes variációk támadnak a témára.
Ezért azután ha a vizsgán rákérdezek a hallgatóra, hogy ki a hozzátartozó, a helyes válasz kizárólag úgy kezdődhet, hogy "melyik jogszabály meghatározására kíváncsi a tanár úr?"

Forrás: BalásPista  2012-03-08