Bemutatkozó témák

A genealógia, az ősök és a leszármazottak kutatása és számon tartása régen főként különféle jogok és kiváltságok biztosítását szolgálta. Az elmúlt évtizedekben a családtörténet iránti érdeklődés tömegessé vált, a kutatók nagy többsége ilyen témákhoz keres forrásokat. A motivációk, módszerek és a felhasznált források is sokfélék, a digitalizáció pedig nagy mértékben megkönnyítette az ezzel kapcsolatos kommunikációt, a tapasztalatok, módszerek, tudás megosztását, s a tömeges információk elérését és feldolgozását.

A világfa, életfa ősi szimbólumok, a kozmosz tartóoszlopaiként biztosítanak közlekedést a világok között. A családfa eredete is szimbolikus, túlmutat önmagán, egy lehetséges válasz a „helyünk a világban” felvetésre.

Szinte felsorolhatatlan, mennyi mindenben hasonlítunk elődeinkre: nem csak hajunk vagy szemünk színét, arcvonásainkat említhetjük, mozgásunk, szokásaink, hangunk, tehetségünk, betegségeink, időnként lélektani terheltségeink is öröklődhetnek. Örökségünk és családunk múltjának felfedezése nagy mértékben gazdagíthatja önismeretünket, segítheti identitásunk kialakulását.

A családkutatás gyakran szenvedélyes hobbivá, rendszeresen űzött tevékenységgé válik a téma iránt érdeklődők életében. Közösség- és művelődésszervező körökben szinte „csodafegyverként” emlegetik a tevékenységet kísérő pozitív jelenségek, tapasztalatok miatt: önkéntesség, segítőkészség, önképzés, motiváltság, hagyományok ápolása, folyamatos tanulás, kötődés a szülőföldhöz, hagyományok ápolása, korosztályok közeledése, kiemelkedő aktivitás, közösségteremtés, felnőttképzés, összetartozás érzése, nyitottság az új ismeretekre, idős korban is kreatív digitális eszköz-használat, rokoni- és baráti kapcsolatok erősödése stb.

A családkutatás jellemzően közösségi tevékenység, talán elegendő az ős nemzedékek hatványozódásának jelenségére, s a közös ősök nagy számára utalnunk, melynek eredményeként néhány évszázad távlatában már keresztül-kasul szövi egymást családfáink nagy része, mintegy óriási hálózatot képezve. Mindez rengeteg megosztható kutatási eredményt, információt jelent, mely sokak számára lehet fontos. Természetesen ugyanez áll a kutatás módszereire és a felhasználható források megismerésére vonatkozóan is, ahol szintén lépten-nyomon hasznos lehet a kutatói tapasztalatok megosztása. A MACSE hangsúlyos célja a családkutatói érdeklődésű közösségek támogatása és fejlesztése.

A MACSE több mint egy évtizede épít különféle adatbázisokat, melyek a családkutatók munkáját segítik, és az egyesület honlapján érhetők el. A mások számára is hasznos kutató-feldolgozó munka, pl. anyakönyvi bejegyzések fő adatainak átírása (indexelése) eredményeként ma már több mint 40 millió név között kereshetnek az érdeklődők.

A családkutatók általában amatőrként kezdik, és rendszeres önképzéssel, egymás segítésével végzik munkájukat. Több évtized távlatában a MACSE kutató-közössége komoly tapasztalatokra tett szert a különféle források olvasásában és értelmezésében. Erre a tapasztalatra ma már közgyűjtemények, így pl. a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) is építenek, közös projekteket indítva tömeges források feldolgozására önkéntesek segítségével.