Alapfogalom, katonai fogalom, foglalkozás, rövidítés

61 – 70 / 70 megjelenítése

Megnevezés	Leírás	Forrás
taksás jobbágy (taxatusignobilis)	A földesúri szolgáltatások egy részét, leginkább a robotot, szerzödésben megállapított összeggel évente megváltó jobbágy. Szabad költözési joggal bírtak. Egyesek közülük a jobbágyteleket bérleti díj ellenében művelték.	Veszprém vármegye összaírásai 1696, 1715, 1720.Dr Takáts Endre, Veszprém 2002.
taksás nemes (v. armalista)	A 16. századra elfogyott az eladományozható terület, ám a nemtelenek társadalmi fölemelkedésének útja változatlanul a nemességszerzés maradt. Öket azonban - vitézségükért vagy szolgálataikért - nem adománylevéllel, hanem címeres levéllel (literae armales) nemesítette a király vagy az erdélyi fejedelem, olykor a nádor. Innen a nevük: armalisták, címerleveles vagy fegyverleveles nemesek. A hártyára írt oklevelet emlegetik mindmáig közkeletűen kutyabörnek - amellyel azonban birtok nem járt, azt legfeljebb örökléssel, házassággal, vásárlással lehetett hozzá megszerezni. Ezért találunk közöttük sok vagyontalant, akik gyakran jobbágyföldet műveltek és taksás vagy taxás nemes volt a nevük, hiszen ha személyükben meg is maradtak nemesnek, a föld után földesúri szolgáltatásokkal tartoztak	Múlt-kor Törtélelmi portálról
urbárium	A földesurak és a jobbágyok közötti viszony szabályozása, a munkaerőgazdálkodás nyilvántartása céljából készült irat. Keletkezése összefügg az egységes jobbágyság megszűnésével, a munkaerő társadalmi, vagyoni differenciálódásával. Az alábbi típusú adatokat tartalmazhatja: a földesúri birtok kiterjedése, jövedelme, az úrbéres népesség, annak föld- és állatállománya, szolgáltatásaik és egyéb kötelezettségeik. Az urbárium tulajdonképpen azért készült, hogy a földesúr úrbéresek feletti jogainak gyakorlását megkönnyítse. Urbáriumok Ny-Európában a 11. sz.-tól, Közép-Európában általában a 12. sz.-tól, Mo.-on a 15. sz.-tól kezdve készültek. Korábban, a 11–13. sz.-ban a szolgáló népek jogait és kötelezettségeit a kiváltságlevelek tartalmazták. A 15. sz. második felétől kezdve a földesúr és a jobbágyok közötti megegyezés vagy jogszokás alapján kialakult kölcsönös viszonyt, a falu igazgatásának, a határ használatának módját egyre bővülő szöveges feljegyzések foglalták írásba. Az urbárium elkészítésének módját a 18. sz. első felétől kezdve törvények, 1767 után Mária Terézia által elrendelt úrbérrendezés alapján központi kormányintézkedések egységes formában szabályozták. Megszűnésük mindenütt az úrbériség felszámolásával (jobbágyfelszabadítás) következett be. Az urbáriumok mo.-i történetében különbséget kell tenni az úrbérrendezés előtti és utáni urbáriumok között. Az előbbieket az jellemzi, hogy szokásjog alapján jöttek létre, tartalmuk, részletességük az idők folyamán jelentős változáson ment keresztül. Rendszerint tartalmazták az úrbéreseket név szerint, a jobbágytelkek számát, nagyságát, a zsellérek névsorát, utalásokat a lakosok foglalkozási, társadalmi állapotára, a 16. sz. végétől az állatállományt, a szolgáltatások összetételét, mennyiségét stb. (összeírás). Az urbáriumok rendszerint rögzítették az időközben bekövetkezett birtoklási, szolgáltatási stb. változásokat is. Sok helyen nem urbárium, hanem „régi szokás szerint” szolgáltak a jobbágyok. Az úrbérrendezés során szabályozták a jobbágytelek nagyságát, az utána járó szolgáltatásokat, a földesúr és a jobbágy egymással szembeni jogait, kötelességeit. Minden ezután készült urbáriumnak e rendezés szolgált alapjául, ehhez mérték, viszonyították a változásokat. Hatásuk a parasztság 1945-ig fennálló birtokviszonyaiban megmutatkozik. – Az urbáriumoknak nagy gazdaság- és társadalomtörténeti forrásértékük van. A paraszti és majorsági gazdálkodás, az uradalom- és helytörténet, a feudális járadékrendszer, birtoktörténet stb. kutatásának nélkülözhetetlen forrásai. – Irod. Maksay Ferenc: Urbáriumok (A történeti statisztika forrásai. Bp., 1957), Maksay Ferenc (szerk.): Urbáriumok. XVI–XVII. század (Bp., 1959).	Magyar Néprajzi Lexikon I-V. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977-1982.
úrbéri kárpótlás	Az urbéri kapcsolatot hazánkban az 1848-iki törvényhozás szüntette meg. A IX. t.-c. kimondotta hogy az urbér- és az azt pótló szerződések alapján addig gyakorlatban volt szolgálatok (robot), dézsma és pénzbeli fizetések a törvény kihirdetésétől fogva örökre megszüntetnek, s hogy a törvényhozás a magán földesurak kármentesítését a nemzeti közbecsület védőpaizsa alá helyezi. A bekövetkezett események megakaályozták az alkotmányos törvényhozást abban, hogy a kártalanítás módja iránt intézkedjék. Az intézkedés törvényhozáson kivül az 1853 márc. 2. és 1854 jun. 16-iki nyilt parancsok által történt. E rendeleteknek anyagi intézkedéseit az országbirói értekezlet hatályukban fentartotta. Ezzel összefüggnek: az 1868. XXXIII. t.-c. az urbéri örökváltságokért országos alapból adandó megtérítésről, az urbéri kapcsolatból fenmaradt jog- és birtokviszonyok rendezéséről szóló 1871. LIII. és az ezt némileg módosító 1877. XII. t.-c. L. még Földtehermentesítés és Szőllődézsmaváltság.	Pallas nagylexikon
urbur	A nemesércek bányászatát terhelő adó: a nemesérc monopóliumon túl a kitermelt arany és ezüst kincstárt illető hányada.	Magyar Katolikus Lexikon
úriszék (sedes dominalis)	13. sz.– 1848: a jobbágyság eltörléséig a pallósjogú földesúr bírói széke, az uradalmában élő bármely jogállású népe fölött, s az önkormányzatú falvak és mezővárosok tisztikara ítéleteinek föllebbezési fóruma. – A 14–15. sz-tól az úriszék ítéletét a vm-hez lehetett föllebbezni, a 16–17. sz: a jobbágyok számára az első és egyetlen törvényszék. 1729 után a polgári, a 18. sz. vége óta az úrbéri és büntető ügyekben másodfokon a vmi törvényszék ítélkezett. A vm elbírálta úriszéki ítéletet a Helytartótanácshoz lehetett, a halálos ítéletet jóváhagyás végett kötelező volt fölterjeszteni. A kezdetben szóbeli eljárást a 18. sz: váltotta föl az írásos ügyintézés. Összetételét az 1836: 11. tc. szabályozta, eszerint a bíróság 5, a földesúrral személyes viszonyban nem álló tagból állhat. Elnöke a vm. megbízottja, rendszerint egy táblabíró, a 2 ülnök meghívott személy, ezeken kívül a járásbeli szolgabíró v. esküdtje és a vmi ügyész. =88= Eckhart 1946:173, 224. – Varga Endre: Úriszék. XVI–XVII. századi perszövegek. Bp., 1958. – Marxizmus-leninizmus, áll. és jogtud-ok, közgazd.tud. 1982 [1981]: 168. Udvaros Judit Zsuzsanna: Élet elleni bűncselekmények a kalocsai érseki úriszék reformkori büntető joggyakorlatában, 1825-1848) – Emlékkv dr. Szilbereky Jenő egy. tanár oktatói működ. 30. és szül. 70. évf-jára. Szeged, 1987: 87. (Homoki Nagy Mária: Női különjogok érvényesülése a szentesi úriszék joggyakorlatában) – Veszprém megyei honism. tanulm. 1993: 55. (Dominkovits Péter: Egy számadásvizsgáló per tanulságai. Entzinger Ignác varsányi ispán pere a szentmártoni ~ előtt) – Arrabona 1996: 1-2. sz. (Források a Sopron megyei birtokos nemesség XVII. sz-i úriszéki bíráskodásához. A Zeke család petőházi birtokán lefolytatott úrszéki perek és vizsgálatok iratai. 1604-1630. [Közread., bev. és jegyz. ell.] Dominkovits Péter)	Magyar Katolikus Lexikon
Váltócédula	bankjegy	Babcsányi Judit
Vejmeno Bozse	Egy személy nevében szereplő kifejezés. Megfejtése valószínűleg: "Isten Nevében". Modern szlovák kifejezés: V mene Božom. Csehül: Ve jméně Božím.	Nagy Péter
vérrokonság	Leszármazás útján létrejött rokoni kapcsolat. A vérrokonságba nemcsak a vér szerinti rokonok, le- és felmenök, hanem az adoptáció útján bekerültek is beleszámítottak. A vérrokonságnak a biológiai leszármazáson kívül elsösorban társadalmi jelentösége van, a valóságos vérségi viszonyt, ha az a társadalom gyakorlatában nem realizálódik, nem veszik tudomásul. Pl. ha a biológiai apa és a törvényes apa nem ugyanaz a személy, a közösség nem a vér szerintit, hanem a törvény szerintit tekinti apának. A törvényes apa él a jog adta lehetöségekkel, s töle várják el a szülöi kötelesség teljesítését. A gyermek neki tartozik apai tisztelettel, az ö vérrokonságának tagja.	http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-1294.html
zsellér (inquilinus)	Általában a negyedteleknél kisebb jobbágytelket birtokló jobbágyok elnevezés. Házas zselléreknek is nevezik öket. A faluközösségben jogaik nem azonosak a telkes jobbágyokével. Néhány holdnyi földüket elkülönítetten művelték. Alacsonyabb cenzussal vagy kevesebb terményjáradékkal tartoztak földesuriknak. A XVII.-XVIII. századi zsellérség jellemzöje, hogy a jobbágyok szívesen váltak zsellérré. Ennek oka, hogy az úrbéres földekre túl nagy terhek nehezedtek. Bár a zsellérek többsége szegény maradt, kialakult egy módosabb zselléri réteg is, akik állattartással, bérelt pusztatelkek, ill. irásföldek megművelésével, szölötermesztéssel foglalkoztak.	Veszprém vármegye összeírásai 1696, 1715, 1720.Dr Takáts Endre, Veszprém 2002.