Alapfogalom, katonai fogalom, foglalkozás, rövidítés

1 – 10 / 70 megjelenítése

Megnevezés	Leírás	Forrás
affiniális rokonság (házassági rokonság)	Házasság útján létrejött rokoni kapcsolat, ellentétben a vérrokonsággal, amely leszármazáson alapszik. A házassági rokonságba tartozik az após, anyós, meny, vő, sógorok, sógornők stb. és ezek rokonsága. A népi szokásjog a rokonokhoz, az atyafisághoz számítja a házassági rokonságot is, ezeket sógor, sógorság névvel emlegetik. – Irod. Bodrogi Tibor: Társadalmak születése (Bp., 1962).	Magyar Néprajzi Lexikon I-V. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977-1982.
ági öröklés	A felszállók (felmenők) öröklésének az ősiség eltörlése után rendezett azon esete, amikor a hagyatékban ági vagyon van. Ilyenkor az örökhagyó vagyona két részre oszlott: ági vagyonra, amely felszállójától, tehát szüleitől közvetlenül szállott, az örökhagyóra, és szerzeményi vagyonra. Az ági vagyont csak meghatározott örökösök örökölhették. Ennek következtében a szerzeményi vagyont – leszármazó és házastárs hiányában – a felszállók egyenlő arányban (fél részt az apai, fél részt az anyai ág) örökölték, az ági vagyont pedig kizárólag az az ág kapta, amelytől az az örökhagyóra szállt. E törvény szerinti öröklési rendet természetesen befolyásolták az ország egyes részein érvényesült különböző öröklési jogi szokások. Az ági vagyon és ági öröklés a mai polgári jogban is szerepet játszik, és ennyiben a vagyon eredetének több száz éves hagyományra visszavezethető magyar sajátossága ma is érvényesül. – Irod. Bacsó Jenő: Öröklési jog (Bp., 1960).	Magyar Néprajzi Lexikon I-V. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977-1982.
agilis	Félnemes, nöi nemes. Nemes leányát feleségül vevő jobbágy, ill. nem nemes apától és nemes anyától származó gyermek. A feleség, ill. az anya leánynegyed címén örökölt birtoka adómentes nemesi birtok volt. Személyükben korlátozott nemesi jogokat élveztek	Veszprém vármegye összeírásai 1696, 1715, 1720.Dr Takáts Endre, Veszprém 2002.
ágostai hitvallású evangélikus	rövidítés feloldása: ágostai hitvallású evangélikus (az ev. ref.-tól való megkülönböztetést szolgálja) Lásd még: ev. ref. Azokban a helységekben, ahol mindkét egyház működött, sokszor használták az ágostai hitvallású evangélikus, vagy a rövidített megnevezést.	Schermann Gábor evangélikus lelkész
armalista nemes	A kisnemesség egyik csoportja. A címeres nemeslevél (armalis) mellé birtokot nem kaptak. Ezért a jobbágytelken élő armalisták állami és vármegyei adót egyaránt fizetni tartoztak telkük után, amelyet egy összegben megválthattak (taxa). A kuriális nemesekkel együtt a taksás nemesek csoportját alkották.	Veszprém vármegye összeírásai 1696, 1715, 1720.Dr Takáts Endre, Veszprém 2002.
atyafiságos egyezség	Az a megállapodás, amely az osztályos atyafiság között jött létre a vitás hagyatékot illetően a vita lezárásaképpen, hatósági közvetítés útján vagy anélkül. A hagyaték megosztását célzó osztály számtalan jogi és technikai problémát vetett fel, amelyekből sokszor ádáz vitákra, veszekedésekre került sor az érintett rokonság körében. Jelentkezhettek ilyen problémák a törvényes öröklés és a végrendelet útján történő öröklés esetén egyaránt, mert az örökösök nem érezték igényeiket kielégítve, és a méltányosság, a helyi szokás (öröklési jogi szokások) vagy egyéb indok alapján felléptek a hagyatékkal szemben. A bíróság vagy a vitában közvetítő szerepet játszó esküdt a vitatkozó feleket egyezség megkötésére igyekezett rábírni, és ha ez sikerült, az egyezségről okiratot készítettek, amelyet sok helyen a községi elöljáróság külön kezelt vagy az atyafiságos egyezségek könyvébe bejegyzett. Az atyafiságos egyezségről további viták esetén hiteles másolatot lehetett kérni. Az atyafiságos egyezség nemcsak a szülő halála után, hanem már életében is rendezhette a vagyoni kérdéseket, ilyen esetben örökösödési szerződés jellegével bírt. Az atyafiságos egyezségek a helyi szokások érvényesülésének gazdag forrásai és bizonyítékai, sokszor a törvénnyel és a végrendelettel szemben is átmentik a helyi szokásjogot. Alakiságaira az okiratokra vonatkozó előírások voltak érvényesek. – Irod. Tárkány Szücs Ernő: Vásárhelyi testamentumok (Bp., 1961).	Magyar Néprajzi Lexikon I-V. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977-1982.
beszállásolás	A török elleni háborúk idején a császári zsoldosokat - laktanyák nem lévén - a falvakban, a jobbágyok házaiban helyezték el. A télire beszállásolt katonáknak a jobbágy köteles volt ellátást biztosítani, mégpedig az embereknek hajlékot, élelmiszert (portio oralis) szolgáltatni, a lovaknak takarmányt (portio equilis) adni.	Veszprém vármegye összeírásai 1696, 1715, 1720.Dr Takáts Endre, Veszprém 2002.
cím adományozás	Nemességet, fönemesi rangot, elönevet és címert érvényesen csak koronás király adományozhatott (és az erdélyi fejedelmek), tehát IV. Károly lemondatása után több adományozás nem történt Magyarországon.Ferenc József csak az 1867-es koronázás után kezdett nemesi adományokat tenni, az abszolutizmus idöszakában, akit ilyesmivel akartak jutalmazni, osztrák nemességet kapott, érdemes ennek is utánajárni. A Monarchia idején a birodalom más területeinek (pl. Ausztria, Csehország, Galícia) nemesi címei elvileg nem voltak automatikusan érvényesek MO-n, csak ha honfiúsították az illetöt, de féllegálisan használták itthon is e címeket. A hadsereg tisztjei iksz (25?) év szolgálat után, ha kérvényezték, automatikusan megkapták az osztrák nemességet, a Mária Terézia-rend birtokosai pedig az osztrák báróságot.A két VH közti rang- és címkórság idején sokan használtak fiktív elönevett. A székelyek - akik mind nemeseknek számítottak - használhatták előnévként annak a helységnek a nevét ahol az öseik 1848 elött éltek.	Dr.Balás István
civis	A cívis latin kifejezés, a polgár pedig ugyanennek magyar megfelelöje. A polgárokat az ország társadalmi hierarchiájában valahol a nemesek és a jobbágyok között helyezhetjük el. Már Werböczy Hármaskönyvében (1514) is azt olvashatjuk, hogy a várost maguk a polgárok teszik. Ahogyan a nemesség azonosította magát a nemzettel, úgy a polgárok is magukat a várossal. Ez persze nem azt jelentette, hogy a városban kizárólag polgárok laktak volna, hanem azt, hogy ök alkották az elit réteget, az úgynevezett közönséget. A városi polgárjog magában foglalta a választási jogot, a hivatalviselési képességet, a városi ingatlanszerzés, a céhtagságra felvétel, a város területén való szabad kereskedés, a vám- és harmincadmentesség és a bormérés jogait valamint a szabad végrendelkezés képességét is. Az elöjogokhoz szorosan kapcsolódott a polgártaxa lerovása és az állami és városi adó fizetésének kötelessége. A polgárjoggal azok élhettek csak, akik maradéktalanul teljesítettek kötelezettségeiket. A cívisek vezetö testülete, a városi magisztrátus döntött arról, kiket és milyen feltételek mellett fogad sorai közé. A jelölt végül a polgáreskü letételével vált polgárrá, az elöljáróság pedig polgárlevélben nyugtázta a városi közönségbe való fölvételt. A polgári közönség zárt rendjébe csak egyenként való írásos kérelmezés útján lehetett bekerülni. Pl.: a debreceni levéltárban őrzik a Polgárok anyakönyvét (Matricula Civium), amelyben mindenki nyilván van tartva, aki elnyerte a polgárjogot.	Mészáros Ádám
dicalis összeírás	Az állami adó beszedését megelőző vagyonösszeírás. Nevét az adóbeszedési eljárásból vette. Rovásbotokra (dica) vésték fel a portánként fizetett adót. A dicalis összeírások tartalma jelentősen változott az elmúlt századok folyamán, mivel változott az adókivetés alapja is. – Irod. Bakács István: A dicalis összeírások (A történeti statisztika forrásai, Bp., 1957).	Magyar Néprajzi Lexikon I-V. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977-1982.