| Megnevezés | Leírás | Forrás | |
|---|---|---|---|
| dikalis adó | A kapuadónak - majd a török korban vele eggyüvévaló hadiadónak (contribucio) - a kivetés és a behajtás módjáról nyert elnevezése. A dica szó rovást jelent. A falvakban a bírák rovásbotok segítségével számolták el az adót a jobbágyokkal. |
Veszprém vármegye összeírásai 1696, 1715, 1720.Dr Takáts Endre, Veszprém 2002. | |
| dikator | Az adóösszeírást végző személy. Az országos összeírások alkalmával minden vármegyét más vármegye küldöttei írtak össze. |
Veszprém vármegye összeírásai 1696, 1715, 1720.Dr Takáts Endre, Veszprém 2002. | |
| donatio | (lat. ), 1. ajándékozás, az a vagyoni juttatás, mellyel az egyik fél a maga vagyonából a másikét gyarapítja, azzal a megegyezéssel mindkét fél részéről, hogy a gyarapítás ingyenes melyet peres úton követelni nem lehet (nullo iure cogente). Az ajándékozás Justinianus szerint történhetik elengedéssel (liberando), tulajdonbaadással (dando), sőt igéréssel is (promittendo), melyet beperesíthetővé tett a keresztény egyházak s alapítványok érdekében. Az ajándékozás nem érvényes a hitvestársak közt. Az ajándékozást korlátozza a lex Cincia. Az 500 aranynál nagyobb ajándék bejelentendő (insinuatio). Az ajándékozás visszavonható a háládatlanság következtében. |
Révai lexikon | |
| elbocsátó | illetékes fórum engedélye arra, hogy házasságot nem a saját eskető előtt kössenek meg (1) vagy a diákonus- ill. papszentelést nem a saját ordináriustól vegyék fel (2). - 1. Az esküvői ~t az illetékes plébános adja. Korábban a menyasszony plébánosa volt az illetékes, a hatályos jog szerint már a vőlegényé is az. ~ra tehát csak akkor van szükség, ha egy harmadik eskető kerül szóba. Nem tévesztendő össze az →esketési felhatalmazással, mert az ~t a házasulandók, a felhatalmazást az eskető kapja! - 2. Az áldozópapságra és a diakonátusra ~t adhat egyházmegyéseknek a) a mpp.; b) az apostoli kormányzó, az →apostoli vikárius, az →apostoli prefektus; c) az egyházmegye kormányzó a káptalan beleegyezésével, az ap. provikárius és proprefektus a 495.k. 2.§ szerinti tanács beleegyezésével; d) a személyi prelatúra prelátusa (295.k. 1.§). A felsorolt főpásztorok közül a diákonus-szenteléshez az illetékes az elbocsátásra, akinek területén a szentelendő lakik, v. akinek egyházmegyéje szolgálatába áll. Áldozópappá szenteléshez ~t adni az a főpásztor illetékes, akinek a részegyházába a diákonus inkardinálva van (1016.k.). - Szerzetesek vagy az apostoli élet társaságai véglegesen fölvett tagjainak diákonus- v. papszenteléséhez az ~t a saját nagyobb elöljárójuk adja, ha az intézmény/társaság pápai jogú és klerikusi (1019.k. 1.§). Ha az intézmény/társaság nem ilyen jellegű, v. ha a növendékek v. tagok még nem nyertek oda végleges (örök) felvételt, a szentelés - és az elbocsátás - az egyhm-s klerikusokra vonatkozó szabályok szerint történik (1019.k. 2.§). - A pp. saját területén kívül bárkinek (még a saját alárendeltjének is) csakis a területileg illetékes mpp. engedélyével adhatja fel megengedetten a rendeket (1017.k.). - ~t adni csak akkor szabad, ha előzetesen beszerezték az összes igazolásokat és okmányokat, melyek a jog szerint (vö. 1050-1051.k.) szükségesek. Vagyis az előzetes vizsgálat felelőssége elsősorban az ~ kiadójára hárul (1020.k.). Az ~ elnyerője bármely olyan pp. lehet, aki az Ap. Szentszékkel közösségben van, kivéve (hacsak pápai engedély nincs erre) az olyan pp-öt, akinek rítusa különbözik a szentelendő rítusától (1021.k.). Természetesen az ~ kiadója megválaszthatja, hogy kinek küldi az ~t, vagyis kit kér fel a szentelés elvégzésére (vö. uo.). Amikor a szentelő pp. a törvényes ~ levelet megkapta, meg kell győződnie arról, hogy az teljesen hiteles. Enélkül nem szabad a szentelést elvégeznie (1022.k.). Az ~ nélkül papot v. diákonust szentelő pp-nek 1 évig tilos az egyh. rend sztségét kiszolgáltatnia (1383. k.). E büntetés, tekintettel a forrását képező régi kánonra (6.k. 2.§ - vö. CIC 1917:2373.k. 1), önmagától beálló, jóvátevő büntetés. - Az ~ visszavonható. Visszavonására illetékes az, aki kiadta, továbbá ennek jogutóda. Ugyanezek korlátozhatják is az ~ levél hatályát (pl. pontosabban meghatározhatják azok körét, akiktől a szentelés kérhető). Ha vissza nem vonták, az ~ levél kiadója jogának megszűntével (pl. hivatalvesztésével) nem veszti el hatályát (1023.k.). E.P. |
Erdő 1991:383. | |
| evangélium szerint reformált | rövidítés feloldása: evangélium szerint reformált (nem evangélikus református), röviden református (kálvinista). Lásd még: ág. h. ev. |
Schermann Gábor evangélikus lelkész | |
| faizás | A jobbágyok a középkor óta a falu határában lévő szabad erdőket osztatlan bírták, tűzi- és épületfát gyűjthettek saját szükségletükre, és a is földesúrral közösen legeltethettek, makkoltathattak is az erdőben. A XVI. Századtól kezdve a földesurak igyekeztek korlátozni az erdőhasználatot. Ezután pénz-, termény- vagy munkaszolgálatot vártak el az erdő haszonvételeiért ill. eltiltották azoktól a jobbágyokat. A XVIII. század közepétől, a majorsági gazdálkodás kiterjesztésével ez a tendencia erősödött. |
Veszprém vármegye összeírásai 1696, 1715, 1720.Dr Takáts Endre, Veszprém 2002. | |
| földbér, census | A földesúrnak járó olyan pénzszolgáltatás, amelyet a telkes jobbágy és a házzal bíró zsellér az úrbéres földek használata fejében évente tartozott megfizetni. |
Veszprém vármegye összeírásai 1696, 1715, 1720.Dr Takáts Endre, Veszprém 2002. | |
| füstpénz, házadó | A családi tűzhely után fizetendő pénzbeli tartozás az úrbéri viszonyban. - Minden jobbágy, tekintet nélkül telke minőségére és minden házas zsellér évi 1 Ft ~zel adózott földesurának, melynek felét Szt György (IV. 24.), felét Szt Mihály napján (IX. 29.) kellett megfizetnie. |
Magyar Katolikus Lexikon | |
| házatlan zsellér (subinquilinus) | Sem földdel, sem házzal nem rendelkező paraszti réteg. Mások házában húzták meg magukat. Kézműiparral, állattartással, kupeckodással, fuvarozással foglalkoztak, szőlőt, irtványt vagy pusztát béreltek, esetleg napszámból éltek. A földesúrnak gyalogrobottal szolgáltak. |
Veszprém vármegye összeírásai 1696, 1715, 1720.Dr Takáts Endre, Veszprém 2002. | |
| hegybíró | A hegybírók a várost környező szőlők őreinek, a csőszöknek és szőlőpásztoroknak felügyelői voltak. |
Könyvismertetések. Irmédi-Molnár László: Eperjessy Kálmán: Írások a régi Makóról. Helytörténeti rajzok. Makó, 1929. 159 oldal. http://acta.bibl.u-szeged.hu/19697/1/nepunk_002_150-153.pdf |
11 – 20 / 70 megjelenítése