Alapfogalom, katonai fogalom, foglalkozás, rövidítés

A kapuadónak - majd a török korban vele eggyüvévaló hadiadónak (contribucio) - a kivetés és a behajtás módjáról nyert elnevezése. A dica szó rovást jelent. A falvakban a bírák rovásbotok segítségével számolták el az adót a jobbágyokkal.

Az adóösszeírást végző személy. Az országos összeírások alkalmával minden vármegyét más vármegye küldöttei írtak össze.

(lat. ), 1. ajándékozás, az a vagyoni juttatás, mellyel az egyik fél a maga vagyonából a másikét gyarapítja, azzal a megegyezéssel mindkét fél részéről, hogy a gyarapítás ingyenes melyet peres úton követelni nem lehet (nullo iure cogente). Az ajándékozás Justinianus szerint történhetik elengedéssel (liberando), tulajdonbaadással (dando), sőt igéréssel is (promittendo), melyet beperesíthetővé tett a keresztény egyházak s alapítványok érdekében. Az ajándékozás nem érvényes a hitvestársak közt. Az ajándékozást korlátozza a lex Cincia. Az 500 aranynál nagyobb ajándék bejelentendő (insinuatio). Az ajándékozás visszavonható a háládatlanság következtében.
2. D. a. m. adomány, D. regia a. m. királyi adomány, D. palatinalis a. m. nádori adomány D. de manibus regiis a. m. királyi kézből történt és D. litigiosa a. m. peres adomány, D. pura a. m. tiszta, D. mixta a. m. vegyes adomány. D. mortis causa, halál esetére ajándékozás. L. még Adományrendszer.

illetékes fórum engedélye arra, hogy házasságot nem a saját eskető előtt kössenek meg (1) vagy a diákonus- ill. papszentelést nem a saját ordináriustól vegyék fel (2). - 1. Az esküvői ~t az illetékes plébános adja. Korábban a menyasszony plébánosa volt az illetékes, a hatályos jog szerint már a vőlegényé is az. ~ra tehát csak akkor van szükség, ha egy harmadik eskető kerül szóba. Nem tévesztendő össze az →esketési felhatalmazással, mert az ~t a házasulandók, a felhatalmazást az eskető kapja! - 2. Az áldozópapságra és a diakonátusra ~t adhat egyházmegyéseknek a) a mpp.; b) az apostoli kormányzó, az →apostoli vikárius, az →apostoli prefektus; c) az egyházmegye kormányzó a káptalan beleegyezésével, az ap. provikárius és proprefektus a 495.k. 2.§ szerinti tanács beleegyezésével; d) a személyi prelatúra prelátusa (295.k. 1.§). A felsorolt főpásztorok közül a diákonus-szenteléshez az illetékes az elbocsátásra, akinek területén a szentelendő lakik, v. akinek egyházmegyéje szolgálatába áll. Áldozópappá szenteléshez ~t adni az a főpásztor illetékes, akinek a részegyházába a diákonus inkardinálva van (1016.k.). - Szerzetesek vagy az apostoli élet társaságai véglegesen fölvett tagjainak diákonus- v. papszenteléséhez az ~t a saját nagyobb elöljárójuk adja, ha az intézmény/társaság pápai jogú és klerikusi (1019.k. 1.§). Ha az intézmény/társaság nem ilyen jellegű, v. ha a növendékek v. tagok még nem nyertek oda végleges (örök) felvételt, a szentelés - és az elbocsátás - az egyhm-s klerikusokra vonatkozó szabályok szerint történik (1019.k. 2.§). - A pp. saját területén kívül bárkinek (még a saját alárendeltjének is) csakis a területileg illetékes mpp. engedélyével adhatja fel megengedetten a rendeket (1017.k.). - ~t adni csak akkor szabad, ha előzetesen beszerezték az összes igazolásokat és okmányokat, melyek a jog szerint (vö. 1050-1051.k.) szükségesek. Vagyis az előzetes vizsgálat felelőssége elsősorban az ~ kiadójára hárul (1020.k.). Az ~ elnyerője bármely olyan pp. lehet, aki az Ap. Szentszékkel közösségben van, kivéve (hacsak pápai engedély nincs erre) az olyan pp-öt, akinek rítusa különbözik a szentelendő rítusától (1021.k.). Természetesen az ~ kiadója megválaszthatja, hogy kinek küldi az ~t, vagyis kit kér fel a szentelés elvégzésére (vö. uo.). Amikor a szentelő pp. a törvényes ~ levelet megkapta, meg kell győződnie arról, hogy az teljesen hiteles. Enélkül nem szabad a szentelést elvégeznie (1022.k.). Az ~ nélkül papot v. diákonust szentelő pp-nek 1 évig tilos az egyh. rend sztségét kiszolgáltatnia (1383. k.). E büntetés, tekintettel a forrását képező régi kánonra (6.k. 2.§ - vö. CIC 1917:2373.k. 1), önmagától beálló, jóvátevő büntetés. - Az ~ visszavonható. Visszavonására illetékes az, aki kiadta, továbbá ennek jogutóda. Ugyanezek korlátozhatják is az ~ levél hatályát (pl. pontosabban meghatározhatják azok körét, akiktől a szentelés kérhető). Ha vissza nem vonták, az ~ levél kiadója jogának megszűntével (pl. hivatalvesztésével) nem veszti el hatályát (1023.k.). E.P.

rövidítés feloldása: evangélium szerint reformált (nem evangélikus református), röviden református (kálvinista). Lásd még: ág. h. ev.

A jobbágyok a középkor óta a falu határában lévő szabad erdőket osztatlan bírták, tűzi- és épületfát gyűjthettek saját szükségletükre, és a is földesúrral közösen legeltethettek, makkoltathattak is az erdőben. A XVI. Századtól kezdve a földesurak igyekeztek korlátozni az erdőhasználatot. Ezután pénz-, termény- vagy munkaszolgálatot vártak el az erdő haszonvételeiért ill. eltiltották azoktól a jobbágyokat. A XVIII. század közepétől, a majorsági gazdálkodás kiterjesztésével ez a tendencia erősödött.

A földesúrnak járó olyan pénzszolgáltatás, amelyet a telkes jobbágy és a házzal bíró zsellér az úrbéres földek használata fejében évente tartozott megfizetni.

A családi tűzhely után fizetendő pénzbeli tartozás az úrbéri viszonyban. - Minden jobbágy, tekintet nélkül telke minőségére és minden házas zsellér évi 1 Ft ~zel adózott földesurának, melynek felét Szt György (IV. 24.), felét Szt Mihály napján (IX. 29.) kellett megfizetnie.

Sem földdel, sem házzal nem rendelkező paraszti réteg. Mások házában húzták meg magukat. Kézműiparral, állattartással, kupeckodással, fuvarozással foglalkoztak, szőlőt, irtványt vagy pusztát béreltek, esetleg napszámból éltek. A földesúrnak gyalogrobottal szolgáltak.

A hegybírók a várost környező szőlők őreinek, a csőszöknek és szőlőpásztoroknak felügyelői voltak.